Menedékes aschelminthes
Tartalom
A szirticápák filogenetikus rokonsága az izoenzimjeik génszekvenciái alapján.
A vizsgált fajokat alaktani szempontok szerint választotta és obscurus csoportnak nevezte. Vizsgálatai alapján a sötétcápa Carcharhinus obscurus és a galápagosi cápa Carcharhinus galapagensis rendszertanilag ennek közepére sorolható.
A vizsgált csoportba alaktanilag egyrészt a nagytestű, háromszög alakú fogú fajok tartoznak, amik rendelkeznek a két hátúszó közti kiemelkedéssel, másrészt a nagyorrú cápa Carcharhinus altimusa karibi szirticápa Carcharhinus pereziia homokpadi cápa Carcharhinus plumbeus és az óceáni fehérfoltú cápa Carcharhinus longimanus fajok.
Különbség Annelida és Arthropoda között
Naylor képes volt a háti úszók közötti kiemelkedéssel rendelkező csoport fajai között további rokonsági kapcsolatot is feltárni; és megállapítani, hogy a sötétcápa, a galápagosi menedékes aschelminthes, az óceáni fehérfoltú cápa, valamint a kékcápa Prionace glauca szinapomorf kládot alkotnak a csoporton belül, vagyis alaktani jellegzetességük valóban egy közös őstől származik.
Az Atlanti-óceán nyugati részén az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól és a Georges Banktől óriás tengeralatti homokpad az USA és Kanada között kezdve, a Bahama-szigeteken és Kubán keresztül, egészen Brazília déli részéig lelhető fel.
Az Atlanti-óceán keleti felén a Földközi-tenger nyugati és központi részén észlelték; jelentették a Kanári-szigetekZöld-foki KöztársaságSzenegálSierra Leone vizeiben előfordulásukat, így valószínűleg megtalálható PortugáliaSpanyolországMarokkó és a Madeira-szigetek környékén menedékes aschelminthes.
Az Indiai-óceánban főleg a Dél-afrikai KöztársaságMozambik és Madagaszkár part menti vizeiben található meg; az Arab-tengerbena Bengáli-öbölben csak szórványos példányokat jegyeztek fel és talán a Vörös-tengerben is előfordul. A Csendes-óceán nyugati felén a sötétcápa előfordulási területe Japántól egészen Új-Kaledóniáig tart.
Mi az Annelida
Az északi és déli határai között elterülő KínaVietnám és Ausztrália vizeiben is megtalálható. A Kelet-Csendes-óceánban Kalifornia déli részétől, a Kaliforniai-öböltőlvalamint a Revillagigedo-szigetektől kezdve egészen Chile északi részéig menedékes aschelminthes meg. Az Atlanti-óceán északkeleti és középső részén, valamint a trópusi szigetek környékén megfigyelt példányok meglehet, hogy nem is sötétcápák, hanem galápagosi cápák.
Ezt az élőhelyét kénytelen megosztani más, specializáltabb szirticápákkal; például: a partok mentén élő homokpadi cápával, a nyílt vízi selyemcápával és óceáni fehérfoltú cápával, a mélytengeri nagyorrú cápával, valamint a szigetek környékén élő galápagosi cápával és fehérfoltú szirticápával. A legmélyebben megfigyelt menedékes aschelminthes méteres mélységben menedékes aschelminthes.
A középbél és utóbél határán található a vakbél A madaraknál és emlısöknél a középbél és utóbél határán található a vakbél. A rovaroknál pedig itt csatlakoznak az emésztı csatornához a Malpighi edények vagy Menedékes aschelminthes csövekamelyek a rovarok kiválasztó szervei. Az utóbél a bélcsatorna végsı szakasza. Általában rövid csı. Ha hosszabb, akkor rendszerint két szakasz, a remese és a végbél különíthetı el.
A 19—28 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Kerüli az alacsony sótartalmú vizeket, például a folyótorkolatokat. A kifejlett egyedek hosszabb utakat tesznek meg, kilométeres útjait is megfigyelték.
Észak-Amerika partjainál mindkét óceánban a sötétcápa a meleg nyár beköszöntével északabbra vonul, míg a menedékes aschelminthes közeledtével az Egyenlítő felé húzódik. Néhány év múlva csatlakoznak újra a felnőttekhez, eddig még nem ismert útvonalakon.
A fiatal sötétcápa a tavaszt és a nyarat a bukóhullámok menedékes aschelminthes tölti, míg ősszel és télen a nyíltabb vizekbe húzódik, és amikor eléri a centiméteres hosszúságot, akkor megkezdi az észak-dél irányú vándorlását a téli Durban térsége és nyári Fokváros térsége - Nyugat-Fokföld tartomány partjai menti tartózkodási helye között. A még nagyobb, centimétert meghaladó menedékes aschelminthes akár Mozambik déli részéig is eljutnak.
Az élővilág fejlődése Az atmoszféra és a bioszféra fejlődése a prekambriumban A Föld légkörének és élővilágának fejlődése szoros kapcsolatban van egymással.
Átlagos hossza centiméter, testtömege — kilogramm közötti. Eddig a legnagyobb kifogott sötétcápa centiméter hosszú és kilogramm tömegű volt. Az orrlyukait alig fejlett bőrlebenyek takarják.
Mik a hasonlóságok Annelida és Arthropoda között - A közös jellemzők vázlata 4.
Közepes méretű szemeit a szemhéj alatt pislogóhártya is óvja. A szája szélein nagyon rövid, alig látszó mélyedések vannak. Mindkét állkapcsának mindkét oldalán 13—15, menedékes aschelminthes általában 14 fogsor ül.
A felső fogak szélesek, háromszög alakúak és kissé befelé hajolnak; rajtuk nagy és érdes fogazottság van. Az alsó fogak viszont keskenyek, egyenesen felállnak és a fogazottságuk finomabb.
A talajállatok típusai. Állati talaj
Az öt pár kopoltyúnyílása testéhez képest eléggé hosszú. Az elülső hátúszója közepes méretű és menedékes aschelminthes alakú; a vége kihegyesedik és a hátsó része erősen bemélyül. A töve arról a szintről indul, ahol a mellúszók hegyes vége van. A második hátúszó jóval kisebb, és mindjárt a anthelmintikus ember alatti úszó fölött helyezkedik el.
Különbség Annelida és Arthropoda között - A Különbség Köztük
A két hátúszó között alacsony kiemelkedés húzódik. A farokúszója nagy és magas, jól fejlett alsó nyúlvánnyal; a hosszabb felső nyúlvány vége felé egy kis bőrlebeny látható.
Ez a sok fogaspikkelyke szorosan ül egymás mellett.