V. OSZTÁLY: KEREKESFÉRGEK (ROTATORIA)

Élő kerekférgek.

Ellenőrző kérdések a Földünkön körülbelülhazánkban mintegy fajuk ismert. A kerekesférgek az egész Földön elterjedtek. Többségük az édesvízi életterekben él, de a tengerekben is előfordulnak. Megtalálhatók a nedves talajban, avarban, a mohapárnákban, a fák odvának vízterében is. A fajok többsége szabadon élő, élő kerekférgek aljzathoz rögzültek, valódi paraziták ritkán találhatók közöttük.

élő kerekférgek A pinworms mozog e vagy sem

Kedvező életfeltételek között gyakran igen nagy faj- és egyedszámban elszaporodhatnak. Előfordulhatnak egész évben folyamatosan vagy csak bizonyos évszakokban. Viszonylag könnyen terjednek, mert a beszáradt egyedeket, a védőburokkal körülvett petéket a szél és az állatok széthurcolhatják, és ha az új élettérben a körülmények kedvezőek, ott gyorsan elszaporodnak.

Változatos élőhelyeiken elhalt szerves anyaggal, algákkal, gombákkal, baktériumokkal, kisebb egysejtűekkel táplálkoznak, ami nagymértékben hozzájárulhat a vizek élő kerekférgek tisztulásához. A kerekesférgek a kisebb víziállatoknak, így például a halivadéknak is fontos táplálékát képezik.

Account Options

Így biztosítják az ivadék számára a jó élő kerekférgek táplálékot. A kerekesférgek a legkisebb méretű többsejtűek. A legtöbb faj testhossza és mikrométer közé esik, de vannak ettől kisebbek 30—40 µm és nagyobbak 2 mm-ig is.

A törzsbe tartozó fajok közös jellemzője, hogy testük szelvényezetlen, nincs bőrizomtömlőjük és elkülönült légzőszervük, valamint keringési rendszerük sem alakult ki. Jellegzetes tulajdonságuk az alakváltozás. A testüket felépítő sejtek száma állandó. Bélcsatornájuk háromszakaszos, de számos fajnál ettől jelentős eltérések lehetnek. Kiválasztószervük elővesécske típusú. A kerekesférgeket ugyan váltivarú állatoknak tartják, de a hímek csupán a fajok közel tíz százalékánál ismertek. Szinte mindig csak a nőstényekkel találkozhatunk ott is, ahol a hímek előfordulnak, mert a hímek többnyire csak a szaporodás rövid periódusában élő kerekférgek meg.

A legtöbb kerekesféreg szaporodása heterogóniával zajlik, amikor a szűznemzés és a megtermékenyítés váltakozva fordul elő. Különlegesség, hogy a kerekesférgeknél a szaporodás szempontjából többféle nőstény figyelhető meg. A hímek testfelépítése jelentősen eltér a nőstényekétől, így a következőkben sorra kerülő élő kerekférgek és szervezettani jellemzés elsősorban a nőstényekre vonatkozik.

A nagy fajszám és alakgazdagság azt jelentheti, hogy ez a csoport hosszú földtörténeti múltra tekint vissza.

Kerekesférgek

Azonban kicsiny méretük és fosszilizálódásra alkalmatlan testük miatt törzsfejlődésüket nem sikerül nyomon követni. A kerekesférgek lángsejtekből álló kiválasztórendszere a laposférgekére emlékeztet, míg a testet felépítő sejtek állandósága, a testüreg fejlettsége a fonálférgekkel mutat rokonságot.

Néhány faj kifejlett egyedeinek testalakja egyes puhatestűek és gyűrűsférgek trochophora lárvájára emlékeztet. Ez a hasonlóság az esetleges rokonsági kapcsolatokat is tükrözheti, bár számos kutató inkább a primitív örvényférgekkel hozza őket kapcsolatba.

Testükön általában elkülöníthető a háti és hasi oldal. Kétoldalian részarányos testük alakja rendkívül változatos lehet. Találunk köztük megnyúlt orsó alakú, kerekded, szögletes vagy zsákszerű formát is. Kültakarójuk tegument hámrétege igen vékony, sejtjei szinciciális réteget hypodermis alkotnak.

Ennek felszíni rétegébe ágyazódva átlátszó, keratinszerű réteg található, amely egyes fajoknál jellegzetes páncélzatot loricakülönböző nyúlványokat képez.

A páncélt többnyire mezőkre osztott rajzolatok és különféle kiemelkedések díszítik. A testükön esetleg megfigyelhető gyűrűszerű bemélyedések csupán a kültakaró befűződései, a belső szervek nem mutatnak szelvényes elrendeződést. Testfüggelékeik, a páncél nyúlványai tovább növelik változatosságukat.

Jellegzetes tulajdonságuk az élő kerekférgek követő generációk során bekövetkező alakváltozás cyclomorphosis képessége, amelyet elsősorban a víz fizikai-kémiai paramétereinek megváltozása idéz elő, ezért évszakos alaki különbségek is megfigyelhetők.

Bekövetkezhet ez a változás a kedvezőtlen táplálkozási viszonyok, sőt a ragadozó kerekesféreg fajok jelenlétében is. Diphyllobothriasis kórtörténet a megnövekedett hosszúságú testfüggelékek, a páncél nyúlványai többnyire megakadályozzák azt, hogy a ragadozó elnyelje a kisebb testű zsákmányszervezetet.

A páncél nélküli fajok testfüggelékei elsősorban az úszás és lebegtetés szolgálatában állnak, mert a testhez mozgékonyan kapcsolódó hosszú tüskék vagy lapátszerű nyúlványok hirtelen elmozdítva az állat helyváltoztatását élő kerekférgek. A nyíltvízi pelágikus fajok egy része, az aljzathoz rögzülő sessilis fajok többsége védőtokot képez maga körül. Ez lehet átlátszó kocsonyás burok vagy kitinszerű, keményebb váladéktok is.

Esetenként az állat által termelt ragadós váladékba idegen anyagok vagy ürülékgolyók épülnek be. Áltestüregüket pseudocoeloma színtelen folyadék tölti ki.

élő kerekférgek

Benne az esetenként előforduló, szinciciális kapcsolatban lévő amőboid sejtek laza hálózatot alkothatnak. A testüreget kitöltő folyadék részt vesz a gázcserében, a keringésben, továbbá hidrosztatikai vázként is funkcionál.

A fejen található a élő kerekférgek alakulású kerékszerv, ezenkívül a szájnyílás, az érzékszervek egy része, mint pl. Ez utóbbiak a test más pontjain is előfordulnak.

A német szöveg némi figyelemre méltatásával magyarra átültette és kibővítette dr.

A változatos felépítésű csillókoszorúkból corona és csillómezőből álló páratlan vagy páros kerékszerv kettős feladatot lát el.

Részben biztosítja az állat mozgását, részben pedig elősegíti a táplálék szájnyílásba juttatását. A koronát alkotó csillók mozgása nincs szinkronban, hanem a sorban álló egyes csillók egy kis fáziskéséssel követik az előttük elmozdulót. A csillók csapáshullámai azt a benyomást keltik, mintha a csillókoszorú körkörös, forgó mozgást végezne. A törzs a különböző függelékeket és a tapintószervek egy részét viseli.

A fajok egy részénél előforduló láb élő kerekférgek gyűrűszerű ízekre tagolt, jól mozgatható. Teleszkópszerűen visszahúzható a testbe, illetve a páncélzatba Elsődleges funkciója alapján megkülönböztetünk fajokra jellemző felépítésű araszoló- úszó- ugró- és rögzítőlábat.

A benne található mirigyek ragadós váladékot termelnek, amit a lábujjaknak nevezett nyúlványokban futó kivezetőcsöveken keresztül adnak le. Ez a ragadós anyag biztosítja az aljzathoz való tapadást. Egyes planktonikus fajok például Asplanchna spp. A fajok egy része úszik, élő kerekférgek a piócákra emlékeztető módon mozognak az aljzaton.

A testüket felépítő sejtek kicsik és számuk állandó. Az embrionális fejlődést követően a sejtek száma nem növekszik, csak méretük gyarapszik. A kerekesférgeknek nem bőrizomtömlőjük van, hanem testtájanként elkülönült izomkötegeik vannak A: testtájanként elkülönült izomelemek, Élő kerekférgek a nőstény szervezete, C: a hím csökevényes szervezete. A nagy testű, ragadozó Asplanchna fajok lassabban úsznak, mint a kis testű Brachionus fajok. A szájnyílás általában a fej hasoldalán lévő csillós mezőben található.

A legtöbb fajnál a bélcsatorna belső felszínét teljes hosszában csillós hám borítja. A szájnyílás szájcsőben folytatódik, amely a táplálékot a garatban elhelyezkedő speciális rágógyomorba mastax juttatja A masztaxban lévő fogak, lécek, pálcikák, lemezkék mérete és alakja attól függ, hogy a faj milyen táplálkozásmódot folytat.

A rágókészülék trophi élő kerekférgek elemeihez izmok kapcsolódnak, amelyek mozgatják azokat. Élő kerekférgek algákat fogyasztó fajoknál a zúzó, szívó, örlő típusúak, míg ragadozó fajoknál a tépő vagy a szájnyíláson át élő kerekférgek hegyes, élő kerekférgek emlékeztető fogó és csípő felépítésűek a jellemzőek. A rágókészülék szerkezetének vizsgálata lehetőséget ad a fajok elkülönítésére. A rágógyomorban a táplálék apró részekre őrlődik, majd a gyomorba jut.

A gyomorhoz emésztőnedvet termelő páros mirigy kapcsolódik. Több fajnál a bélcsatorna e szakasza egy sejtekre el nem különült citoplazmatömeg, amelynek közepén egy cső fut, míg más fajoknál még ez a cső is hiányzik.

Ezeknél a bekerülő táplálékrészecske milyen tablettákat kell bevenni a férgektől süllyed tovább, és közben emésztődik.

A bélcső a élő kerekférgek végződik, amely a testvégen, a hátoldal középvonalában nyílik a külvilágra. Egyes fajok pl. Asplanchna gyomra vakon végződik, élő kerekférgek az emészthetetlen részek a szájnyíláson át távoznak. Az úszó és araszoló kerekesférgek oxigénszükséglete nagy. Légzőszerv hiányában az oxigén felvétele a kültakarón át történik. Előfordul, hogy igen kicsi oxigéntartalmú élő kerekférgek is megtalálhatók.

giardiasis rajz helmint profilaxis gyermekeknél és felnőtteknél

Ekkor a szükséges energiát anaerob lebontó folyamatok révén nyerik. A hőmérséklet változásának meghatározó szerepe van a gázcsere intenzitásában. Kiválasztószervük a páros elővesécske protonephridium A élő kerekférgek közös kivezető járattal a húgyhólyagba, vagy annak hiányában közvetlenül a kloákába nyílnak.

A pulzáló, percenként 1—4-szer összehúzódó hólyag működése azt jelzi, hogy a kiválasztó szervrendszernek nagy szerepe van a szervezet vízháztartásának, ozmoregulációjának szabályozásában.

  • Férgek hogyan lehet megszabadulni
  • Mikor kell kezelni férgeket
  • Brehm: Az állatok világa / V. OSZTÁLY: KEREKESFÉRGEK (ROTATORIA)
  • V. OSZTÁLY: KEREKESFÉRGEK (ROTATORIA) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Bár a protonefridium elsősorban a vízháztartást szabályozza, működése révén a távozó folyadék sókoncentrációja kisebb, mint a testüregfolyadéké. A kerekesférgek a nitrogéntartalmú anyagcsere-végtermékeiket élő kerekférgek testfelületen át is képesek leadni. A nőstények ivarszervei az araszoló kerekesférgeknél párosak, míg az egypetefészkűeknél páratlanok.

A kloákába nyíló, vékony hártyával burkolt ivarszerv germovitellarium felépítése különleges, mert mind a petefészek germariummind a szikmirigy vitellarium egy szinciciális sejthalmaz A germáriumból leváló petesejtet a szikmirigy szikdús plazmával gazdagítja, majd a pete a élő kerekférgek át távozik.

A Monogononta csoport hímjeinek ivarszerve a csökevényes testfelépítés ellenére is terjedelmes méretű, csaknem az egész testüreget kitölti. A herében kialakuló spermiumokhoz a prosztatamirigyek öntik váladékukat, amely az ondóvezetőn és ennek végén esetenként kialakult cirrusz-zsákon keresztül jut el az ivarnyílásig.

Számos faj hímjének van párzószerve. A spermiumok az embrionális fejlődés ideje alatt válnak éretté, ezért a petéből kibújó hím már ivarérett.

V. OSZTÁLY: KEREKESFÉRGEK (ROTATORIA)

A legtöbb faj peterakó oviparde néhányuk elevenszülő viviparmint például az araszoló kerekesférgek közé tartozó Rotaria rotatoria, vagy az egypetefészkű Asplanchna fajok. Az ovipar fajok petéiket a vízbe juttatják, vagy az aljzathoz rögzítik, míg a pelágikus fajok gyakran a fiatalok kikeléséig a testvégükön hordozzák azokat.

Egyes tengeri fajok kizárólag megtermékenyített petékkel, az araszoló kerekesférgek pedig ahol a hímek ismeretlenek mindig megtermékenyítés nélkül parthenogenetikus úton szaporodnak.

A legtöbb fajnál ez a két szaporodási típus a élő kerekférgek szaporodás során váltakozva fordul elő heterogonia Ezek vékony héjúak, nagyméretűek, és belőlük újabb amiktikus nőstények fejlődnek ki idő alatt. Élő kerekférgek, amíg a víztér kedvező életfeltételeket nyújt, ilyen módon hoznak létre számos generációt. A kedvezőtlen körülmények pl. A kiváltó tényezők közül legfontosabb és legáltalánosabb a hőmérséklet csökkenése.

A populáció nagy egyedsűrűsége, a fellépő táplálékhiány és egyes fajoknál még egyéb speciális környezeti tényezők bekövetkezése is erre az eredményre vezet.

A miktikus nőstények — a peték érése során lezajló meiózis miatt — haploid kromoszómaszámú petéket képeznek. Ezekből a petékből, amennyiben a miktikus nőstényben nem termékenyülnek meg, hímek fejlődnek ki. A gyors mozgású hímek megtermékenyítik a haploid petesejtet termelő, miktikus nőstényeket. Az amiktikus nőstényekkel a hímek nem párzanak. Maga a párzás igen gyors lefolyású. Történhet a nőstény kloákanyílásán át, vagy a páncél nélküli fajoknál a test más pontján pl.

Ez már diploid, vastag védőburokkal ellátott pete, amelyik képes átvészelni a kiszáradást, vagy a élő kerekférgek időszakot. A kedvező körülmények beköszöntével ezekből amiktikus nőstények fejlődnek ki, és újból elindul a parthenogenetikus szaporodási szakasz A nyári petékből kibúvó fiatalok néhány óra vagy nap alatt élő kerekférgek növekedésüket.

A kerekesférgek életkora általában 10—20 nap. Kétoldalian részarányos idegrendszerük egy központi kétlebenyű agyból és a belőle kiinduló két ventrolaterális helyzetű hosszanti törzsből áll Utóbbiak a test különböző részein lévő dúcokkal állnak élő kerekférgek. Ezek a dúcok látják el idegekkel az egyes szerveket.

Érzékszerveik többsége a feji területen fordul elő. Ezek elsősorban mechanoreceptorok és kemoreceptorok, amelyek gyakran csillókkal állnak kapcsolatban. Tapogatók találhatóak az állatok hátán és oldalán, a páncél nyílásainál és a lábon is. Látószervük szemfolt egyszerű, de nem szokványos felépítésű, mert az egyes látósejteken belül megtalálható a rendszerint vörös pigmentszemcsék halmaza és a fénytörő, parányi, gömb alakú lencse.

Az 1—5 darab szem elhelyezkedhet az agydúcon, a fej két oldalán és a fejtetőn is Víztartalmukat fokozatosan elvesztve, anabiotikus állapotban képesek átvészelni a kedvezőtlen időszakot. Általában két, jól élő kerekférgek kerékszervük van.